Kórházas 6 nap

Az úgy kezdődött, hogy bevérzések keletkeztek a lábamon. Ezt 6-án (csütörtök) vettem észre. Szóltam anyáéknak, de azt hitték, hogy valamilyen allergiás kiütés, ezért nem foglalkoztunk vele. Péntekre nagyon csúnya lett, főként a lábamon, de a nyakamon is volt, és úgy nézett ki, mintha kiszívták volna. Úgy döntöttünk, hogy bemegyünk az ügyeletre. Ez volt 8-án , szombaton. Onnan elküldtek a berényi kórházba, ahol kétszer is vettek tőlem vért. Elvoltam ott egy darabig, majd megjött a véreredmény. Még el sem mondták, hogy mi bajom, már ott is volt 2 mentős, hogy elvigyenek Szolnokra. A mentőben kiderült, hogy azért kell menni a szolnoki kórházba ( Hetényi Kórház ), mert túl alacson a trombocita-számom, és berényben nem tudják kezelni. Megkérdeztük az egyik mentőstől, hogy mennyi, és mondták, hogy 5 000. Ez nem is tűnik kevésnek, de utána bejelemtették, hogy 140 000-400 000 normális. Uff! Ezen enyhén szólva kiakadtam. Mindegy, most nem ez a lényeg. Aztán Szolnokon megkaptam a kezelést. Kettő szobatársam volt, Dóri (13) vakbélgyanúval, Szandi (6) pedig a cukorbetegségével. Szegénykém... 6 évesen kiderül, hogy cukorbeteg. Én egyenesen elkezdtem volna bömbölni és ordítozni. Na mindegy. Ennyi volt a kórházban töltött 6 napom röviden :).